Bakonycsernyei templom története

A katolikusság Bakonycsernyén az 1700-as évek óta van jelen. Nagyobb számban az 1750-es években érkeznek a településre. Zichy gróf tiszttartói, intézői római katolikus vallásúak voltak, az általuk Bakonycsernyére kerülő iparosok is az ő vallásukat gyakorolták. A földesúr a tiszttartó szorgalmazására katolikus templom és iskola építésébe kezdett. A csernyei hívők munkájukkal, anyagi támogatásukkal is hozzájárultak az építkezéshez. Az összefogás eredményeként 1833-ban a település katolikus hívei felszentelték a római katolikus templomot. A templom restaurálására 1901-ben a várpalotai grófok jóvoltából kerülhetett sor, a katolikus vallásúak száma egyre nőtt Bakonycsernyén. A XIX. században épült 11x5 méter méretű templom védőszentje Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária édesanyja. A külső megjelenését tekintve egyszerű tömegű kis templom bejáratát a bejárat két oldalára helyezett oszlopok és a föléjük helyezett tető tesz hangsúlyossá. A helyi védelem alatt álló templom szabadon állóan telepített, szolid megjelenésével szinte beleolvad az utcaképbe. Az épület maga pala fedésű, nyílásai íves záródásúak. A torony fémlemez fedéssel készült, a rajta megjelenő nyílások téglányi alakúak. A bakonycsernyei Római Katolikus templom főoltára értékes barokk munka.

Jásdi Templom története

A templom a török korban a kolostorral együtt elpusztult köveit később a falu házai, és a környék építkezéseinél felhasználták. Néhány köve és szobra a tihanyi múzeumban látható. A helye valószínűleg vagy a mai templom, vagy az előtte álló kereszt területén volt. A templom körül középkori szokás szerint temető volt, 1960-ban dr. Rómer Flóris azt írja, hogy a kolostor falainak alapja látszik a paplakkal átellenben. 1779-ben a templomépítés ügyében kiszálló gyiróti plébános azt jelenti a püspöknek, hogy a jásdiak a falu közepén, ahol a régi templom állott, melynek romjai és alapjai még láthatóak, akarnak templomot építeni. A templomra a tihanyi múzeum kőtárában lévő maradványokon kívül még következtethetünk Lasius 1556-ban készült térképéről is, mely a helyiségeknél kis képpel jelzi a nevezetességeiket. Természetesen ezek az ábrák régebbiek felhasználásával készültek és nem pontosak, de mégis az egyetlen "kép" a kolostorról és templomról. A község újraéledése 1757-ben gróf Zichy István telepítésével indul, s 1764-ben fakápolna és 1792. december 22-én a jelenlegi templom hajója nagyságú templom elkészültének örvendtek. Az egykori bencés kolostor helyén annak megmaradt rumjain épült e templom, mely 1862-ben a faluval együtt leégett.
A mostani templom az előző falak felhasználásával 1865 - 66-ban épült a jelenlegi szentély és egy sekrestye hozzáadásával, és az eredeti falak magasításával. Ekkor került a templomba az a gyönyörű barokk Mária-szobor is, melyet a szószékkel szembeni oldalfalon látunk. A győri búcsúsok hozták; hársfából készült tölgyfa berakásokkal; korát 250 évre becsülik a szakemberek. A templom boltozatán lévő freskók a rózsafüzér titkait ábrázolják, az oldalfalakon a keresztút vászonra festett képe, a főoltár, Mária Világ Királynője, a két oldalán lévő evangelista képek, a templom minden képe Károly Gyula keszthelyi festőművész munkája. aki négy évig dolgozott itt és a Szentkút kápolnájában. A szószék Sugár Gyula faszobrász mesterműve a lourdesi szobrokkal és Szt. Józsefével együtt. A Jézus Szíve szobra Tirolban készítették. A lourdesi barlang alsó részén a régi, Árpád-kori templom köveiből láthatunk. A török kor után a falu a templom feletti részen kezdett települni és lassan terjedt lefelé. A legújabb időkben majd kétszeres területtel és szép új házakkal virágzik a község. Lakossága majd ezer főt ér el, katolikus vallásúak. A templomban általában hétköznap reggel 7-kor, vasárnap pedig reggel 8-kor és 10-kor van szentmise. Búcsúk alkalmával természetesen több szentmise van gyónási lehetőséggel.